Betegségek, tüneteik és örökletes rendellenességek

Mind a kölyköknél, mind felnőtt korban előfordulhat a nem megfelelő bélsárürítés. Az átlagos, normál állagú ürülék "kolbászszerű".

Hasmenést okozhat többek között a nem megfelelő táplálkozás, túl zsí­ros, fűszeres, tejtartalmú eledel vagy romlott étel is. Ezen kívül különbö­ző kórokozok, vírusok, baktériumok, esetleg belső élősködők jelenléte is ezt a tünetet produkálja. A híg bélsár jelentős folyadékvesztéssel jár, így semmi képen sem vonhatjuk meg a vizet kutyánktól. Azonban a táplálá­sára különös gondot kell fordítanunk. Ha dogunknál hasmenést tapaszta­lunk, célszerű egy koplaló napot beiktatnunk. Kiegészítésként alkalmaz­hatunk széntablettát is. Ekkor csak vizet kapjon, esetleg kis mennyiségű rizst adhatunk, de semmi olyasmit, ami megterheli a gyomrot. Másnap már elkezdhetjük a könnyebben emészthető eledelek adagolását, példá­ul főtt hús, kevés rizzsel. Ha a hasmenés két nap után sem szűnik, esetleg az ürülék véres, illetve lázas a kutya vagy hányás is társul a has­menéshez, azonnal forduljunk állatorvoshoz.

Bélsárrekedést okozhat például a túl sok csont etetése, bélférgek töme­ges jelenléte, mozgásszegény életmód, belekben lévő elváltozások, idő­sebb korban a bélműködés gyengülése is. A hosszan tartó bélsárpangás súlyosabb gondokat okozhat, akár elhulláshoz is vezethet. Bélsárpangás­ról akkor beszélünk, ha a kutyának két napon át nincs ürüléke. Elsőként az étrenden kell változtatnunk, mindenképp kevesebb csontos eledelt adjunk a kutyának. Eredményre vezethet a zsírosabb eledel, nyers mar­hamáj etetése is, esetleg egy kis mennyiségű olaj adagolása. Ha ezek után sem produkál ürüléket kedvencünk, azonnal forduljunk állatorvos­hoz.

Külső és belső élősködők elleni védelem

Külső élősködők között említjük a kullancsokat, bolhákat, atkákat, tetve­ket. Belső élősködők a férgek, például orsóférgek, kampósférgek, galand­férgek... Ezek egy része fajspecifikus, ami azt jelenti, hogy kizárólag egy-egy fajt, jelen esetben a kutyát támadja meg. Más részük azonban nem fajspecifikus, azaz az emberre is veszélyt jelenthet. Ezért rendkívül fontos, nem csak kutyánk, de saját egészségünk megóvása érdekében is, hogy kedvencünket rendszeresen kezeljük endo- és ektoparaziták elleni védőszerrel. Rendkívül sokféle ektoparazitikum van forgalomban. Némelyikükre az élősködők egy része az idők folyamán a kórokozó adap­tációs készségének "köszönhetően" rezisztenssé vált, így a megfelelő szer kiválasztásához kérjünk segítséget állatorvosunktól!

Babesiosis

A szúnyogok után leggyakrabban a kullancsok okoznak különböző meg­betegedéseket. Egyik leggyakoribb probléma a Babesiosis. Kórokozója a Babesia canis, mely egy vérparazita. A vörös vérsejteket támadja meg, azok pusztulását okozza. Ennek okaként jelennek meg a vörösvérsejtek a vizeletben, mely az egyik fő jellemzője a megbetegedésnek. A tünetek bágyadtsággal, lázzal kezdődnek, ezután jelenik meg a véres vizelet. Jel­lemző még a lép megnagyobbodása. Lappangási idő általában 2-3 nap. Súlyosabb esetben a vese károsodásához is vezethet.

A babesiosis régebben szezonális jellegűnek számított, ami azt jelenti, hogy leginkább az őszi és tavaszi időszakokban fordultak elő megbe­tegedések. Ez a kórokozó élettevékenységével áll kapcsolatban. Mára azonban nem kategorizálható ezekre az időszakokra, a kullancsok el­len egész évben védekeznünk szükséges.

Lyme-kór (Borreliosis)

A megbetegedés tünetei a fertőződést követően hosszú ideig nem ész­lelhetőek, a lappangási idő akár hónapokig is eltarthat. A betegség ve­lejárója elsősorban az ízületek gyulladása, valamint gyulladást okozhat a szívben és az idegrendszerben is. A kórokozó kimutatása csak vérvizsgá­lattal lehetséges. Ma már létezik védőoltás a Lyme-kór ellen, ezért érdemes állatorvosunkkal konzultálni.

Bélféreg

Szinte minden kutyakölyök bélféreggel fertőzötten jön a világra. Ezért fontos, hogy a férgek okozta kártételt a minimális szintre csökkentsük. A súlyosan fertőzött kölyök hasa felpuffadt, ürülékében fellelhetők a fér­gek. Felnőtt korban is előfordulhat férgesség, ha nem kezeljük dogunkat rendszeres időközönként. Ennek egyik kísérő tünete az elsoványodás. A belső élősködők ellen féreghajtó szereket használunk. A megfelelő keze­lést már célszerű a vemhes szukán elvégezni, így kisebb az esélye, hogy az utódok súlyosan fertőzöttek lesznek. A kölykök tényleges kezelését már két hetes korban célszerű megkezdeni. Ekkor a paszta állagú fé­reghajtót alkalmazzuk. Ezután hat hónapos korig két hetes időközönkét szükséges a kezelés ismétlése, így elkerülhető a súlyos férgesség.

Magas testhőmérséklet

A kutya hőmérsékletét erre a célra elkülönített, hagyományos hőmérővel a végbélben mérjük. Az egészséges kutya átlagos testhőmérséklete 38-39 °C közötti értéket mutat. Külső hatások és belső folyamatok csak kis mértékben módosítják ezt az értéket. Az ingadozás napi szinten is mini­mális, reggeli órákban mérhetjük a legalacsonyabbat, inkább a 38°C-hoz közelit, a késő délutáni órákban valamivel magasabbat.

Amennyiben kutyánk kedvetlen, hőmérséklete 39-40 °C feletti, azonnal forduljunk állatorvosunkhoz. A lázat semmiképpen se csillapítsuk orvosi felügyelet nélkül. A láz csak egy tünet, bármilyen megbetegedés állhat hátterében, így a gyógyszeres kezelést bízzuk állatorvo­sunkra.

Gyomorcsavarodás

Általánosan elmondható, hogy a gyomorcsavardás főleg a nagytestű, mély mellkasú kutyafajták esetében megjelenő elváltozás, azonban rit­kán a közepes és kis testű kutyákban is előfordul. Kialakulását több tényező is befolyásolja, azonban általában egy-egy tényező önmagában nem idézi elő a kórképet. A tüneteket szerencsés minél előbb felismerni, diagnosztizálni az állaton, mivel az elváltozás az esetek nagy részében - helytelen vagy késői kezelés mellett - szinte 100%-ban kedvencünk pusztulásához vezet.

A legtöbb esetben kedvencünkön soha nem jelentkezik az elváltozás, azonban a német dog tartása során mindenféleképp számolnunk kell előfordulásának lehetőségével, még abban az esetben is, ha kialakulá­sának körülményeit minimálisra csökkentettük.

A kialakulást befolyásoló főbb tényezők

A kialakulás számos tényező és körülmény egyidejű fellépésétől függ. Egy-egy feltétel önmagában még nem feltétlenül eredményezi az elvál­tozás kialakulását, azonban több tényező egyidejű jelentkezése fokozza az előfordulás gyakoriságát.

A kialakulást a tartási körülményeken túl többek között befolyásolja az állat anatómiája, kora, az egyszerre, egy adagban felvehető táp­lálék mennyisége és minősége. Fontos megemlítenünk az állat mé­retét, mivel a gyomorcsavarodás sokkal gyakrabban alakul ki nagytestű kutyafajtákban, mint kistestűekben. Többször ellett szukák esetében a hasfal jelentős mértékben lazul, megereszkedik. Ez a lazulás nagyobb teret biztosít a gyomor elmozdulásához, mégis gyakoribb a betegség a kanok esetében.

Kölyök, vagy növendék kutyák esetében nagyon ritka, mondhatjuk nem jellemző. A legtöbb esetben akkor alakul ki, mikor kutyánk már elérte kifejlett kori testtömegét és méreteit. Ez a dogok esetében 4 éves kor körül következik be. Ekkorra érik el izmaik a legnagyobb fokú fejlett­séget, a mellkas ekkorra lesz a legnagyobb térfogatú, nagyobb helyet biztosítva a hasűri-szerveknek.

A gyomorcsavarodás azért a nagytestű kutyafajták betegsége, mert ezekben a fajtákban a gyomorkitágulás, a szerv falának ellazulása és a gyomorürülés lassú.

A tartás módja is hozzájárulhat bizonyos hajlamosító tényezők kialakulásához. Egyszerre felvehető nagy mennyiségű takarmányadag különösen veszélyes lehet, különösen abban az esetben, ha kutyánk számára a táplálék felvétele után nem biztosítunk megfelelően nyugodt helyet és időt pihenésre.

A súlyos, életveszélyes helyzet akkor alakul ki, ha a teli gyomrú kutyát intenzív mozgásra késztetik és valamely hirtelen testhely­zetváltozás, ugrálás, hempergés következtében a gyomor megcsavaro­dik. Ezért az etetést követően nem ajánlott dinamikus mozgás végzése, ajánlott egy hosszabb pihenő beiktatása.

A nagy mennyiségű, erjedésre hajlamos, gabonafélékből előállított ku­tyatápok etetése a betegség kialakulásának veszélyét növeli. Jó, ha tud­juk: a manapság forgalomban lévő kutyatápok mintegy 70(!) százalé­kos hányadát növényi eredetű komponensek - gabona - teszi ki, ezért kedvencünk étrendjének összeállításakor ügyeljünk rá, hogy táp mellé egyáltalán ne, vagy csak kis mennyiségű gyorsan bomló, magas szén­hidráttartalmú (pl. főtt tészta) kiegészítést adjunk.

Ha baj van

Az előbbiekben ismertetett feltételek és körülmények egymás hatását felerősíthetik, és életveszélyes állapotba juttathatják kedvencünket. A tüneteket felismerve szinte kizárt, hogy kedvencünk valamilyen csoda folytán, önmagától felépül.

A gyomorcsavarodás rendkívül gyors lefolyású betegség, mégis van­nak tünetei, amiket észlelve, a gyors állatorvosi segítség megmentheti kutyánkat. Jó jel, ha kutyánk hány, mert ez által a gyomormegterhelés rendszerint mérséklődik. A felfúvódott hasfal tenyerünkkel megütögetve fémes, üreges hangot hallat, jól hallható a gyomortartalom lötyögése, csobogása. Itt azonban hangsúlyozni szeretném a gyorsaság jelentő­ségét! A tüneteket felismerve, majd diagnosztizálva a betegséget, ver­senyt futunk az idővel! A feltűnő bágyadtság, elesettség, hányás nélküli öklendezés, a has jelentős tágulata, a has felpuffadása, a nehezített és szapora légzés, valamint a remegés gyomorcsavarodásra utalhat. Emel­lett intenzívvé válik a nyálelválasztás, az állat a gyomra felé csapkod a fejével.

Táplálék, vagy folyadék bevitele, esetleg masszírozás, mozga­tás tilos. A gyomorcsavarodás tüneteinek észlelése esetén azonnali orvosi ellátás szükséges. Minél előbb, annál jobb.

Megelőzés

Mai ismereteink szerint a betegség leggyakoribb oka, a napi egysze­ri étkezéssel, viszonylag rövid idő alatt, habzsolva elfogyasztott, nagy mennyiségű, szénhidrátban illetve fehérjében gazdag takarmány.

A sebészeti tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a betegség már ki­alakult, a színvonalas és igényes sebészeti ellátás mellett szinte már csak abban reménykedhet a gazdi, hogy kedvence időben, általában az utolsó etetést követő 4-6 órán belül műtétre kerül.

A gyomorcsavarodásban szenvedő beteg időben való ellátása gyakran azért nem lehetséges, mert az esti etetést követően néhány órával lepi­henő család csak a reggeli ébredéskor észleli, hogy baj van. Az elkésett esetek döntő részében, sajnos, már a műtét sem segít.

A gyomorcsavarodás megelőzésének a közelmúltig ismert egyetlen, korántsem biztos lehetősége az, ha a betegség által leginkább veszé­lyeztetett egyedek esetében naponta 2-3 részre osztjuk fel a napi takarmányadagot, tehát többször keveset adunk enni, valamint biz­tosítjuk és ellenőrizzük az evés utáni nyugalmat.

A megelőzés legújabb lehetősége az egészséges kutyán elvégzett pre­ventív gyomorrögzítés, mely a gyomor műtéti úton való belső stabilizá­lását jelenti. Ilyenkor a gyomor leginkább megbillenni képes részét a közvetlen közelében lévő hasfal belső felületéhez rögzítik, ezáltal fizika­ilag teszik lehetetlenné a gyomor helyzetváltozását.

A megelőző jellegű stabilizálás a gyomor normális működését és anatómi­ai helyzetét nem befolyásolja, csupán természetes függesztőrendszerét erősítik meg, ami végleges megoldást jelent. További előny, hogy a be­avatkozás előre egyeztetett időpontban elvégezhető, a kutya a műtét után otthonába távozhat. Az operáció nem igényel intenzív utókezelést és a preventív gyomorrögzítés esetén a páciens jó állapotban, stabil vérkeringési és légzési státuszban van, tehát az általános altatási és műtéti kockázat is minimálisra csökkenthető.

Ifj. Tenke János állattenyésztő agrármérnök

Örökletes rendellenességek

A kutyatenyésztés gyakorlatában nem ritkán találkozunk a különféle örök­letes hátterű megbetegedésekkel. Ezek száma a kutya fajban meghalad­ja a 400-at, de évről-évre újabb genetikai terheltségek leírásával talál­kozhatunk. Nem egyszer az örökletes bántalomnak úgynevezett szerzett (nem öröklődő, fejlődési zavar következtében kialakuló) hasonmása (fenokópia) is ismert, amely csak tovább bonyolítja a diagnosztikai nehézségeket. Az örökletes betegségek valószínű fennállásakor elengedhetetlen az alábbi kérdés tisztázása: valóban genetikai rendellenességgel van-e dol­gunk?

A következő pár oldalon a dogra legjellemzőbb genetikai úton is terjedő betegségekről adunk rövid összefoglalót.

Csípőízületi diszplázia

A csípőízületi diszplázia (CSD) főként a gyorsan fejlődő, nagyter­metű fajták egyedeinél fordul elő. A betegség öröklődése poligénes jellegű, így öröklésmenete csak nehezen követhető nyomon, és ezért az ellene történő védekezés módszere sincs tökéletesen kidolgozva.

A kölyök fejlődése során olyan elváltozások alakulhatnak ki a csípőízü­letben, amelyek annak lazaságát okozzák. A CSD a combcsont fejének és a csípőízületi mélyedésnek (vápának) az abnormális illeszkedéséből adódó betegsége, amely mozgászavarral járhat. A betegség sem kímélő testmozgással, sem gyógyszerrel, sem pedig a táplálék összetételének változtatásával nem befolyásolható, és nem is előzhető meg!

A CSD kérdése régóta nyugtalanítja a tenyésztőket, akik hatalmas mun­kát végeztek/végeznek annak érdekében, hogy megszabadítsák kedven­cüket attól a deformitástól. Szokványos gyakorlat az ebek csípőízületének röntgeneztetése, s csak azokat az egyedeket vonják be a tenyésztésbe, amelyek nem mutatják a CSD jegyeit.

Itt is, mint más területeken, sok vita van a tekintetben, hogy a beteg­séggel terhelt fajta fejlődése, illetőleg a CSD megszüntetése érdekében milyen lépéseket kell, illetőleg lehet tenni.

Az egyik zavarforrás éppen az, hogy a CSD egymástól eltérő fokozatai milyen módon hatnak a kutya életére, és esetleges munkavégző telje­sítményére. Számos enyhe fokozatú csípőízületi diszpláziában szenvedő egyednél nem minden esetben mutatkozik sántaság, valamint teljes ér­tékű munkavégző képességének időtartama sem rövidül meg, s nem válik kevésbé használhatóvá. Bár bizonyos kölcsönkapcsolatok lehetnek a csípőízület hibás kialakulása, valamint a másodlagos eredetű ártalmak (ízületgyulladás, meszesedés) között, mindkettő lehet fájdalmas is, és így hatással lehetnek a kutya teljesítményére, ez utóbbi károsodások azonban teljesen egészséges csípőízülettel rendelkező kutyáknál is fel­léphetnek.

Sokan úgy vélik, hogy a túltápláltság is jelentős tényező lehet a CSD ki­fejlődésében, ezért gondosan ügyelnek arra, hogy a kölyköket - különö­sen a csontfejlődés időszakában - ne táplálják túl. Gyakran hangoztat­ják, hogy ez a betegség akkor alakul ki, ha erőteljes túltáplálás hatására a kölyök testtömege jelentős mértékben gyarapodik, vagyis elhíznak. A feltételezés szerint ez a súlytöbblet okozza a CSD kialakulását, ezért a kutya nem szívesen mozog, és sokat fekszik. Ennek az elméletnek nyil­vánvalóan az lett a következménye, hogy a tenyésztők egy része kezdte alultáplálni a kölyköket, hogy elkerüljék a CSD kialakulását.

Az egész folyamat azonban fordítva igaz! A már eleve CSD-vel rendelke­ző kiskutya éppen a betegsége miatt nem mozog eleget, és ezért hízik, tehát a hízás nem oka, hanem következménye a betegségnek!

A szokványos elbírálást használva a kutyák CSD osztályozására, úgy ta­lálták, hogy a gondos szelekciós munkához ez nem elegendő. Volt olyan kutya, amelyiket ez a módszer CSD negatívnak ítélt, ennek ellenére az egy egészséges ebbel történő pároztatásából származó utódainak kü­lönböző fokozatú csípőízületi rendellenességük volt. A közepes fokozatú CDS-ben szenvedő kutyák kölykei a betegség szempontjából a változa­tok széles körét mutatták, a nagyon enyhefokozattól egészen a tökéletes csípőízületig.

Ezekből az eredményekből több következtetés vonható le: az egyik az, hogy a csípőízület - mint szerkezet - különféle részei egymástól függet­lenül öröklődő tulajdonságokkal rendelkeznek. A másik az, hogy még az egészséges csípőjű kutyák is átörökítenek olyan genetikai tényezőket, amelyek az utódoknál csípőízületi diszpláziára vezethetnek.

Tény, hogy ha az aránylag csak kis mértékben torzult csípőjű kutyákat egymással pároztatják, az utódoknál a változatok teljes körét hozhatják létre, ami arra mutat, hogy az egész folyamatban igen sok egymástól függetlenül öröklődő tényező vesz részt. Így elméletileg minden lehetsé­ges genetikai változat létrejöhet, sőt, a döntő többségük meg is valósul a gyakorlatban.

Ami a szelekciót illeti, a tenyésztő számára kockázatot jelent, hogy a ge­netikai változatok felaprózódhatnak, és újra kombinálódhatnak. Ameny­nyiben az egészséges csípőjű kutyák kiválogatása teljes sikerrel történik, az nem jelenti azt, hogy más minőségi jellemzők esetleg kárukra meg ne változnának. A kutyának intelligensnek, készségesnek, fizikailag egészsé­gesnek és kiegyensúlyozott idegrendszerűnek kell lennie. A változékony­ság igen nagy foka nyomatékosítja azt, hogy mindezen tulajdonságok, illetve kombinációjuk elérése tökéletes és egyenletes szinten rendkívül nehéz, hacsak nem lehetetlen.

A CSD kezdeti szakaszában viszonylag tünetszegény. Szembetűnő a gazda számára, hogy a kutya kissé bizonytalanul halad előre, a fara imbolyog, gyakran leül, és nehezen áll ismét talpra. A csípőízület tájékát tapintva az eb nem jelez fájdalmat. A későbbiek során nehezen jár, mozgás közben határozott fájdalmat mutathat, ez azonban egyik pillanatról a másikra megszűnhet. A kezdetben észlelt tünetek erőteljesebbek lehetnek, az eb már tapintásra is fájdalmat jelezhet. A betegség súlyosbodásával a moz­gászavar igen erőteljes, a kutya sántít, sőt, mozgás közben három lábon jár, hol az egyik, hol a másik hátulsó lábát kíméli. A kor előrehaladtával a folyamat idültté válik, s a kutya alig akar mozogni, következésképp a hátulsó végtagok izmai sorvadnak. A CSD lehet egy- vagy kétoldali.

A betegség megállapításának egyetlen megbízható módszere a csípőízü­let röntgenvizsgálata.

A csípőízületi diszpláziás kutyák nagy részének igen jó esélye van arra, hogy késő öregkorig csaknem rendes életet éljen. Óvnunk kell a beteg egyedet a sok mozgástól. Vigyázni kell arra is, hogy a kutya ne hízzon el, mert ez a CSD tüneteit súlyosbíthatja. Olyan tartási körülményeket kell biztosítani, hogy az eb jól érezze magát.

Szemhéj ki- és befordulása

A szemhéj befordulása már a fiatal korban megállapítható, hiszen az ilyen kölyök állandóan könnyezik, és a szemhéja összeragad. Ez az örök­letes deformitás érintheti mind az alsó, mind a felső szemhéjat, de az alsó szemhéj esetében gyakoribb. A betegség lényege, hogy a szemhéj befelé fordul, és így a szőrős felülete, valamint a szempillák erőteljesen ingerlik a szaruhártyát, aminek szaruhártya-gyulladás a következménye. Rendkívül kellemetlen elváltozás, mert az állandó irritáció és a gyulladás miatt az eb egyfolytában vakarja a szemét.

Az alsó szemhéj kifordulásakor nem alakul ki szaruhártya irritáció. A ki­fordulás mértéke változó, hol kisebb, hol pedig nagyobb mértékű.

Mindkét kórforma állandó gyógyszeres kezelést igényel, ami csupán csil­lapítja a tüneteket. A szemhéj-elváltozások műtéti úton javíthatók.

A rendellenesség a következő fajtáknál gyakori: angol bulldog, angol vér­eb, basset hound, német boxer, német dog, szentbernáthegyi, chow-chow, nápolyi, angol masztiff, bullmasztif, angol szetter, bobtail, újfund­landi, angol cocker spániel, rövid szőrű magyar vizsla, labrador retriever, stb.

Rejtettheréjűség

A kanok rejtettheréjűsége szinte minden fajtánál előfordulhat. Ennél a rendellenességnél vagy az egyik vagy mindkét oldali here nem ereszke­dik le - a magzati korban - a hasüregből a herezacskóba, ahol az már a fiatal újszülöttekben is jól tapintható. A herék leszállására azért van szükség, mert csak a testhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten képesek egészséges ondót termelni.

A rejtettheréjűség hormonkezelése - 2-4 hónapos kölyöknél - néha eredménnyel járhat. Amennyiben a kezelés hatására az adott kan ismét két herével rendelkezik is, annak ellenére akkor sem szabad bevonni a tenyésztésbe, mivel a rejtettheréjűséget örökíti!

A kan hasüregében maradt heréje későbbiek során daganatosan elfajul­hat, ezért műtéti beavatkozásra lehet szükség.

A rendellenesség két típusa ismeretes:

Egyoldali (vagy féloldali) rejtettheréjűség esetén csupán az egyik here reked a hasüregben vagy a lágyékgyűrűben, a másik here a herezacskóban található. A féloldali rejtettheréjű kan képes fe­dezni, sőt, utódok is születhetnek tőle, amelyek közül a kanok egy része örökölheti a rendellenességet.

Kétoldali rejtettheréjűség fennállásakor a herék a hasüregben ma­radnak, tehát nem szállnak le a herezacskóba. A kan steril, vagyis az ilyen egyed saját magát zárja ki a tenyésztésből, mivel nemzés­re képtelen.

Dr. Szinák - Dr. Zsolnay: Több mint kutya, és Dr. Zöldág: A kutya tenyésztése és egészségvédelme című könyvekből