A Dog etetése és ápolása

A dog takarmányozására is több "recept" van. Ahány tenyésztőt, dog tar­tót kérdezünk meg, mindegyiknek meg van a saját, a dognak leginkább megfelelő receptje. Ami igaz is lehet, hiszen több módon is etethetünk. Van aki a kizárólag száraztáp etetésére esküszik. Itt aztán végtelen a kínálati skála, csak győzzük kapkodni a fejünket a kutyaeledeles pultnál! A száraztápok előnye, hogy ha minőségi tápot választunk, minden bi­zonnyal a fajtának, életkornak leginkább megfelelő összetételű eledellel etethetünk. Ráadásul nem kell főzőcskézni, az így nyert időt do­gunkkal tölthetjük! Aztán vannak, akik a házikosztra esküsznek. Ami szintén kiváló, ha benne az összetevők a kutya számára megfelelő arány­ban vannak jelen. És persze vannak olyanok is, akik az arany középutat választva, vegyesen etetik kedvencüket.

A dog a takarmányozásra (is) rendkívül igényes fajta! És nem csak a mennyiséget kell szem előtt tartani. Rendkívül sok olyan betegség adód­hat, mely a helytelen táplálkozásból, a kölyökkorban nem megfelelően adagolt kiegészítőkből adódhat. A dog kb 600-900 grammal jön a világ­ra. Testtömege 1 éves korában elérheti ennek százszorosát is. Ezt az ütemű fejlődést nagyon nehéz megfelelően követni. Néhány szempont, melyeket mindig szem előtt kell tartani:

A dog húsevő, a hús alkotja tápláléka alapját. Ezért fontos, hogy az etetett táplálék 70%-a, háromnegyed része húsból álljon!

A naponta több alkalommal etessük dogunkat. Egyszerre nem tud­ja felvenni a szükséges mennyiséget. Az alábbi részletes táblázat útmutatóként szolgálhat:

2-3 hónapos korban 3 alkalommal, egyenletesen elosztva

4 hónapos kor körü 4 alkalommal

5 hónapos kor körül 3 alkalommal

kb. 6-7 hónapos kortól 2 alkalommal

Felnőtt korban továbbra is napi kétszeri alkalommal szükséges etetni do­gunkat, és ezt tartanunk kell egész életén át. Nagyon fontos, hogy nem szabad egyszerre nagyobb mennyiséget adni neki, mert ez is növeli a nagytestű fajtákra jellemző gyomorcsavarodás lehetőségét, amit ha nem észlelünk kellő időben, sajnos elveszíthetjük kedvencünket.

A megfelelő kondícióban lévő dog bordái nem láthatóak, azonban kita­pinthatóak. Ha túlkondis a dog, a testtömeg a csontozatot, szalagokat, inakat terheli, különböző csontrendszeri problémák adódhatnak. Később, idősebb korban szív- és érrendszeri problémák kerülhetnek előtérbe. Ha sovány, úgy nincs meg a megfelelő védekezőképessége szervezetének, beteges lehet, a meglévő energiáit létfenntartásra fordítja.

A dog átlagos testtömege:

Születéskor 600-900 gramm

2 hetes korban 1500-2000 gramm

2 hónapos korban 8 kg

3 hónaposan 15 kg

4 hónaposan 25 kg

5 hónaposan 30 kg

6 hónaposan 35 kg

7 hónaposan 45 kg

12 hónaposan 60 kg

Kifejlett korban életkortól és ivartól függően 60-80 kg

Fontos, hogy a takarmányozás az életkornak megfelelően történjen. Nem előnyös, és főleg nem egészséges, ha kölyök korban "megnyomjuk" a dogot. Ekkor valóban erőteljes kutya benyomását keltheti, azonban oly mértékben terheljük ezzel a csont- és izomrendszert, hogy maradandó károsodást okozhatunk dogunknak. Ezért kb. 4-5 hónapos kortól (per­sze ez is egyedenként változik) a fehérjét visszafogottan adagoljuk. Ez száraztáp esetén 22-26%-ot jelent.

Szem előtt kell tartani a megfelelő mennyiségű és arányú ásványi anya­gok, kalcium, foszfor, vitaminok adagolását is. A megfelelő Ca:P arány 1,3:1. Ha valamely ásványi anyag bevitele a megfelelő arányt túllépi, vagy alacsonyabb ennél a szintnél, úgy a másik anyag felszívódása nem meg­felelő. A D vitamin jelenléte is szükséges a megfelelő hasznosuláshoz. A D vitamint, főleg a nyári időszakban a kutya szervezete önmaga állítja elő, szintézisét a napfény elősegíti. Nagymértékű hiánya okozhat angol­kórt. Az angolkór tünetei: csontok puhák lesznek, nagyobb terhelésnek nem tud ellenállni, deformálódnak, mozgás és tartászavar jelentkezik.

Előbbiekben vázoltuk, milyen fontosak a takarmány összetevői. Amen­nyiben a száraztápok etetésénél maradunk, akkor járunk el helyesen, ha a kiválasztott fajta tápot etetjük folyamatosan (természetesen az életkori igényeket szem előtt tartva). Amennyiben valamely okból tápváltásra kerül sor, úgy fontos a fokozatosság elve. A kutya baktériumflórája igazodik az etetett takarmányhoz. Amennyiben hirtelen következik be a tápváltás, ez a bélflóra felborulásához vezethet, ez pedig hasmenést okoz. Ezt elkerülendő, fokozatosan kell hozzászoktatnunk do­gunkat az újonnan választott táplálékhoz. Ennek formája, hogy első nap egy kis mennyiséget (egy maréknyit) adagolunk a régi táphoz. Második nap még egy maréknyival emeljük az új táp mennyiségét, harmadik nap a két tápot fele-fele arányban adagoljuk, majd ezután elhagyhatjuk a régi táp adagolását. Így 3-4 nap alatt gond nélkül hozzászokik dogunk szervezete az újfajta eledelhez.

Fontos a megfelelő összetevőkkel rendelkező táp kiválasztása is. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen adalékokkal dúsíthatóak a különböző száraz tápok. A vágóhídi hulladék anyagok még talán jobb esetekként említ­hetők. De előfordul, hogy a nem éppen minőségi tápot fűrészpor­ral dúsítják. Tehát itt fokozottan érvényes az "olcsó húsnak híg a leve" elv. Törekedjünk arra, hogy az arany középutat válasszuk, dogunk is megfelelő táplálékhoz jusson, és a mi pénztárcánknak is megfelelő legyen a választott takarmány.

A tapasztalat azt mutatja, hogy egy minőségi táp megválasztásával nem költünk többet, mint ha saját magunk állítjuk össze dogunk eledeléhez a hozzávalókat. Van, aki szereti tudni, hogy mivel is eteti kedvencét, ezért maga veszi meg az alapanyagokat, melyek szinte emberi fogyasztásra is alkalmas termékekből áll. Ehhez még hozzájönnek a különböző kiegészí­tők, vitaminok, ásványi anyagok Amennyiben ezeket összeadjuk, nagy­ságrendet tekintve ugyanott vagyunk, mint ha egy viszonylag minőségi táp mellett döntünk.

"Egy normális adottságokkal rendelkező, átlagos igénybevételnek kitett felnőtt dog naponta kb 1500 gramm húst és 450 gramm pelyhet eszik meg. Ugyanilyen tápértéket biztosít 3 kg konzervtáp vagy 800 gramm szárazeleség"

W.Nouc: A dog

Természetesen sem ez, sem más táblázat nem tekinthető szentírásnak. Ha észrevesszük, hogy a mi kutyánknak a fentiek soknak, vagy éppen kevésnek bizonyulnak, vegyük a bátorságot, hogy változtassunk. Persze érdemes kikérni a tenyésztő, vagy tapasztaltabb dog-tartó tanácsát.

Mi emberek sem vagyunk egyformák, a kutyák sem azok...

A Dog ápolása

A karom ápolása

A kutya mancsán 5 ujj található. Az ujjakon lévő karmok (szaruképletek) a test rázkódását csökkentik, kaparásra, ásásra alkalmasak. Kölyök kor­ban rendkívül gyorsan nőnek, ezért már az 1-2 hetes kölyök karmát is kezelni kell, hogy az anyakutya emlőit védjük a külső sérülésektől. Ebben az időszakban célszerű reszelni a kölyök karmát. Nagyobb korban már a karmok a kutya életmódjától függően általában maguktól kopnak, egyéb esetben célszerű vágni azokat. Nem szabad hagynunk, hogy a ka­rom túl hosszúra megnőjön, mert ez befolyásolja kutyánk egészségi állapotát, elsősorban a szabályos mozgást akadályozza. Túlnőtt karom esetén előfordulhat, hogy kiszakad a karom a helyéből, ezzel igencsak nagy fájdalmat okozva kedvencünknek, nem kisebb ijedelmet magunk­nak, mivel ez erős vérzéssel jár, és hosszadalmas kezelés után, lassan gyógyul a seb.

Világos karmú egyedeknél viszonylag könnyű a vágás, mert látható (sö­téten elkülönül) a karomágy vége, így egy menetben eltávolíthatjuk a felesleget. Sötét karmú egyedeknél már nehezebb a feladat. Ebben az esetben több lépésben, apránként vágjuk le a karmot. Vigyázzunk arra, hogy ne sértsük meg a karomágyat, ez vérzéssel jár, vérömleny is kiala­kulhat. Ha mégis belevágunk a karomágyba, úgy azt fertőtleníteni kell. Használhatunk Betadin oldatot, melyet a sérült felületre csepegtetünk.

A karomvágáshoz célszerű az erre a célra gyártott karomvágót használni, az a megfelelő formában, a karom ívét követve távolítja el a felesleget.

A kutyák többsége nem kedveli ezt a procedúrát, ezért célszerű már kölyök korban hozzászoktatni a művelethez. Amennyiben nem sikerül megbarátkozni a feladattal, úgy szakember segítségét kérhetjük. Egy gyors látogatás az állatorvosnál, vagy a kutyakozmetikában, és ismét gond nélkül futkoshat kedvencünk.

A szőrzet ápolása

A szőrzet védőszerepet tölt be, feladata, hogy megvédje a kutyát a külső hőmérsékleti behatásoktól. Kutyánk szőrzetét különböző típusú szőrök alkotják. Megkülönböztetünk koronaszőrt, fedőszőrt illetve pehelyszőrt. A német dognál a koronaszőr általában hiányzik, vagy nagyon csekély mértékben van jelen a hátgerinc vonalában. A fedőszőr rövid és vékony, így a fedőszőrzet zártabban takar, jobban véd a külső behatásoktól. A pehelyszőr leginkább a szervezet belső hőmérsékletét tartja, így az ala­csony külső hőmérséklet esetén, megóvja a szervezetet a lehűléstől. A különböző szőrzetek mennyiségét és minőségét jelentősen befolyásolják a külső környezet, illetve a tartási körülmények. Megfigyelhető, hogy a lakásban tartott német dogok vékony pehelyszálat növesztenek, kertben tartott egyedeken pedig hosszabb pehelyszálat találhatunk, így a szőrzet hosszabb, dúsabb és egészen más tapintású lesz.

A szőrszál a meghatározott méretet és érettségi fokot elérve kihullik. A szőrzet megújulását a szőr ciklusai határozzák meg. Két vedlési folyamat­tal találkozhatunk, az őszi és a tavaszi időszakban. A vedléssel a külső környezet megváltozásához, a hőmérsékleti illetve a fényviszo­nyok változásához alkalmazkodik kutyánk.

Háromféle vedlést ismerünk. Elsőként a kölyökszőrtől válik meg a kutya, ez az életkorral járó vedlés. A kölyökszőr mind színben, mind összetétel­ben különbözik a felnőtt kori szőrzettől. Az újszülött szőre pehelyre em­lékeztet, vékony, finom összetételű. A sárga naposkori német dog színe jóval sötétebb, előfordul, hogy kormos, majdnem fekete. Az életkor előre haladtával világosodik, és növendék korban nyeri el végleges színét.

Megkülönböztetünk időszakos vedlést és szüntelen vedlést. Az időszakos vedlés lehet tavaszi és őszi időszakban. A szüntelen vedlés leginkább lakásban tartott egyedeknél fordul elő, hiszen ebben az esetben a kutya védettebb a külső behatásoktól, az erőteljes hőmérsékletváltozástól.

A megfelelő eszközzel, kefével felgyorsíthatjuk az elhalt szőrszálak távo­zását, így lerövidíthetjük a vedlés időszakát. A német dog szőrze­te nem igényel különösebb ápolást, rendszeres keféléssel rendben tart­hatjuk rövid szőrzetét. A keféléssel eltávolítjuk az elhalt szőrszálakat és együtemben a port, apró koszt, rászáradt szennyeződést. Ehhez célszerű sűrű fogazatú kefe használata. Kiválóan alkalmas a lóápoló kefe, mely tenyérnyi méretű, ovális alakú, és egyik oldalán olyan tartó van, melybe kezünk belefér és könnyen dolgozhatunk vele. Erőteljesebb vedlésnél használhatunk hajlított fűrészlapot (nem kell megijedni, nem fáj neki!), mellyel a fő vedlési időszakban sokszor egy zacskónyi elhalt szőrt is el­távolíthatunk.

A német dog is, ésszerű keretek között, fürdethető. A bőrnek és a szőrnek természetes védőhatású zsírtartalma van. A víz és a különböző sampo­nok ezt eltávolítják, illetve a gyakori fürdetés serkenti a faggyúmirigyek működését. Ezért nem célszerű kutyánkat sűrű időszakonként fürdetni. A kutya bőre semleges kémhatású, ezért ha sampont haszná­lunk, az lágy legyen, hogy a bőr irritációját elkerüljük.

A német dog esetén említést kell tennünk a bőrréteg egy gyakori elvál­tozásáról, az úgynevezett felfekvésről. Ebben az esetben a bőr alatti szö­vetek károsodnak, mely az érintett helyen a szőr kihullásával, a bőrréteg megvastagodásával jelentkezik. Ennek oka a nem megfelelő tartási kö­rülmény. Mozgásszegény életmód, nem megfelelő fekvőhely esetén erő­teljes nyomásnak van kitéve leginkább a könyök, csánk, némely esetben a comb felülete. Szoptatós szukáknál is előfordulhat, hiszen az első na­pokban szinte mozdulatlanul aláveti magát a kölykök táplálásának, még enni, üríteni is alig-alig, csak nagy unszolásra kel fel helyéről. Ilyenkor célszerű puha, száraz szivacs, takaró alkalmazása.

Ha már kialakult a felfekvés, az rendszeres ápolást igényel. Naponta több alkalommal kenjük be például körömvirágkrémmel, ezzel segíthetjük a gyógyulási folyamatot.

A szem ápolása

A német dog szeme a standard szerint mandulaformájú, a szemhéja szorosan simul a szemgolyóra. Azonban találkozhatunk laza szemhéjjal, illetve kifelé vagy befelé forduló szemhéjjal. Laza szemhéj esetén a szem részeibe könnyebben jutnak be porszemek, egyéb szennyeződések. Ez irritálja a kötőhártyát, és különböző megbetegedésekhez vezethet. Ilyen esetben célszerű állatorvoshoz fordulni.

Ha egyszer-egyszer könnyezik, váladékozik kutyánk szeme, azt langyos kamillateába mártott vattával kitörölhetjük, ez nyugtatja a kötőhártyát, és a szennyeződést is eltávolítja. Ha a kamillatea nem segít, és a könnye­zés, váladékozás hosszabb ideig tart, forduljunk állatorvoshoz. Kutyánk szeme is érzékeny a huzatra, ezért ha autóban utaztatjuk, ne hagyjuk, hogy fejét kidugja az ablakon, mert szemgyulladást, kötőhártya-gyulla­dást idézhet elő. Másrészről pedig balesetveszélyes is!

A fül ápolása

A német dog füle természetétől fogva lóg. Régebben formára vágták, manapság már hazánkban is tiltja az állatvédelmi törvény, némely orszá­gokban kiállításokon nem bírálják el a vágott, kupírozott fület.

A dog fülét is rendszeresen tisztítani kell, a fülben képződött zsírt és egyéb szennyeződést el kell távolítani. A külső hallójáratba csepegtetünk néhány csepp tisztító olajat, majd a fültőnél elmasszírozzuk. Ez feloldja a bent lévő szennyeződést, amit aztán vattával, belülről kifelé haladva, eltávolítunk.

Ha kirándulásainkra magunkkal visszük dogunkat, úgy célszerű ellenőriz­ni, hogy nem került-e valami növényi rész, leginkább toklász a kutya fülébe. A toklász a kalászosok virágainak szálkában végződő pelyvaleve­le. Felépítéséből adódóan a kutyára jutva csak előre tud mozogni, egy­szerűen kihúzni nem tudjuk. Beleragad a szőrzetbe, majd előre haladva bejut a bőrrétegbe és onnan már csak műtéti úton távolítható el.

A fülbe jutva kellemetlen érzést okoz, ezért a kutya rázogatja fejét, ez a folyamat megkönnyíti a toklász előre jutását, egyre mélyebbre hatol. Ezt már mi magunk nem tudjuk eltávolítani, állatorvos segítségét kell kér­nünk. A toklász egyéb helyekre is befurakodhat, például a talppárnába, ujjak közé, ezért célszerű elkerülni az ápolatlan, gyomos, leginkább a kalászos területeket.

Fogak ápolása

Megfelelő tartásnál, takarmányozásnál a dog foga nem szorul különö­sebb ápolásra. A rágás során a fogazat magától tisztul, ezért az ápolt fogakért és fogínyért adjunk kedvencünknek valódi vagy műcson­tot. Ha Őt kérdeznénk, biztos a valódi csont mellett voksolna... A valódi csont további előnye, hogy meszet, fehérjéket, kálciumot és egyéb ér­tékes anyagokat tartalmaz. A kutya gyomrába került csont teljes mér­tékben megemésztődik. A kutyának élettani szükséglete is a csont, ad­hatunk neki csirke farhátat, nyakat, sertés csontot is, de csak kizárólag főve. A szárnyasok csöves csontjai élesen törnek rágáskor, ezzel sérülést okozhatnak mind a szájüregben, mind a nyelőcsőben, bélrendszerben is. Ezért kerüljük a szárnyasok csöves csontját. A német dog méreté­ből is adódik, hogy a marhacsont igen előnyös számára. Míg az apróbb darabokat egészben vagy egy-két rágással lenyeli, addig a nagyobb mé­retű marhacsonton szívesen elrágódik, leginkább ezzel segíti elő fogainak tisztítását. Amennyiben száraz táppal etetjük dogunkat, azzal is rágásra késztetjük. Ha a javaslatok szerint, vízbe áztatva adjuk a tápot, ez már nem igaz, ebben az esetben különösen jótékony hatású egy-egy finom marhacsont.

Tisztíthatjuk a kutya fogazatát oly módon is, hogy három rész víz és egy rész citromlé keverékébe vattadarabot mártunk, ezzel pedig alaposan végigdörgöljük a kutya fogazatát, így eltávolítva a rajta képződött lepe­déket.

Berenczei Barbara